Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Szülés utáni depresszió!? Ne adj lehetőséget, hogy a furcsa gondolatok megjelenjenek!

2020. 10. 14. 14:34:00
Szülés utáni depresszió!? Ne adj lehetőséget, hogy a furcsa gondolatok megjelenjenek!

Pihenj, aludj, relaxálj!

A terhesség harmadik trimeszterére már minden várandós kismama találkozott a “szülés utáni depresszió” kifejezéssel, annak fajtáival és a tüneteket részletesen leíró cikkekkel. Szerencsére egyre több fórumon hívják fel rá a figyelmünket ezzel hozzásegítenek bennünket, hogy némi öndiagnosztikával mielőbb észrevehessük magunkon a vészjósló jeleket.

..de mégis miért van az hogy napjainkban egyre nagyobb számban fordul elő? Vagy régen is ennyi volt csak nem kapott ekkora figyelmet?

…ez egy újabb társadalmi betegségünk lett? Lehet, hogy hipochonder módjára, már jó előre bebeszéljük magunknak a túláradó információknak köszönhetően?

Na de kezdjük őseinkkel! Hogyhogy nem riogatták őket már terhesség alatt a szülés utáni depresszió gondolatával? Vagy ez is a régmúltra jellemző erről nem beszélünk, mert szégyelljük, de létező dolog volt, mint például a menstruáció?  

Az tény, hogy nagyszüleink, dédnagyszüleink és idősebb felmenőink más életformát választottak akkoriban. Ha egy ifjú délceg férjfiú kiszemelte a csinos kis leányzót menyecskének, összekapta hozományát a tulipános ládikával együtt és vitte is haza családbővítésre. Vagy épp fordítva, ha az apóséknál munka és élelem várta költözött a fiú apósa házába. A lényeg, hogy nem egymaguk mindentől elszeparálva, egy kis viskóban kezték meg közös életüket, hanem együtt maradtak, nagy családokban.

..és ezekben a nagy családokban munka is van, meg segítség is!

Talán ebben rejlik a megoldás? Az újszülött gondozását ugyanis megosztották! Az anyának a szülést követő pár hétben csak a gyermek táplálása volt a feladata, na meg hogy kipihenje a szülés fáradalmait, hogy minél előbb regenerálódjon és mehessen kapálni a többiekkel. Az összes többi teendőt a gyerek körül a kommuna női tagjai (nagyszülők, dédnagyszülők, lány testvérek) látták el. Ők voltak akik gondozták, tisztába tették és felügyelték az újdonsült jövevényt.

De ma már ki akar az anyósával élni???

Isten ments, hogy mindenbe beleszóljon meg ugráltasson. Elég egy sárkány a családba az meg én vagyok. Dolgozok így is eleget, itthon is meg a munkahelyemen is. Őszinte leszek nem hiányzik, hogy  még a Mama is kiszolgáltassa velem kicsiny fiát. Meg tudja ő oldani, akármilyen hihetetlen is ez kedves anyósom számára.

Férjem is hasonlóképpen gondolkozik! “Hááát tudod galambom, ideig óráig elvagyok én az anyáddal, de jó, hogy van az a 140km távolság köztünk. Neki is jó, meg nekem is!”

Mikor első közös otthonunkat vásároltunk mi is megkaptuk az életre szóló jótanácsot tapasztalt barátainktól; Ott vegyünk lakást ahová az anyós nem tud papucsban átcsattogni! Hogy itt az én anyámra, vagy a férjem anyjára gondoltak sose derült ki, de mindketten helyeslően bólogattunk, ki-ki a másik anyjára gondolva.

…de valóban jó ez így?

Mert amíg minden happy fenntartható a ‘megvagyunk mi ketten, had éljünk szabadon’ állapot. Egy gyermek születését követően azonban az anya igencsak magára marad és a szülés utáni hormonok, a kialvatlanság és vele együtt a kimerültség,  a bezártság, a jól akarom csinálni ráadásul megfelelési kényszerem is van és a társaság hiánya hamar furcsa gondolatokat eredményezhet és szorongásos állapothoz, szülés utáni depresszióhoz vezethet, még annál is akire amúgy a depresszió nem jellemző.

Szerencsére a védőnők és a gyerekorvosok kellően felkészültek és jártasak ebben a témában. Figyelnek bennünket a kicsi egészséges fejlődése érdekében, így bármikor fordulhatunk feléjük bizalommal. Egy jó védőnő olyan mint a bölcs nagymama! –mindenre tudja a választ és önzetlenül segít, hogy ha kell. Ne féljünk felkeresni hozzáértő szakembereket. Már azzal is segítünk magunkon, hogy megosszuk másokkal vélt, vagy valós problémánkat és innentől nem egyedül cipeljük tovább lelki teherhünket.

Tanulva őseinktől kérjünk segítséget és fogadjuk is el azt ha felkínálják felénk. Kérjünk segítséget barátainktól, családtagjainktól. Itt most ér pofátlannak lenni hiszen rólad és a kisbabádról van szó! Ne zárkózzunk be és zárjuk el magunkat a külvilágtól. Nem az a fontos, hogy fut a lakás, a szennyeskosár tele, nincs elmosogatva, a szemetes meg bűzlik a babapelustól, hogy három napja nem fürödtél és még fogat se mostál. Az a fontos, hogy tudj pihenni!